A párkapcsolat jelentése a valóságban

Posted in Tabutéma

Míg a nők többsége torkában dobogó szívvel siet haza hóna alatt a friss programmagazinnal, és mer nagyokat álmodni arról, miféle kiállításmegnyitók, filmpremierek és évadzárók fogják feldobni az estét/hétvégét, addig a férfiak gyakran egy pofavágással lohasztják le a lelkesedést. Vajon a foghegyről odavetett “Fáradt vagyok, hagyjál!”, a tarkómutatás és a huszonkettedik pálya teljesítése a legújabb netes stratégiai játékban valóban azt jelentik, hogy “nem szeret már igazán”?

huncutrandi.hu

A férfiak hányavetisége, időnként bicskanyitogató nemtörődömsége valóban utalhat arra, hogy a szó szoros értelmében nincsenek többé jelen a párkapcsolatban. De nem feltétlenül: “A férjem két munkahelyen kezdett el dolgozni – meséli a huszonkilenc éves Luca – azért, hogy mihamarabb nagyobb lakásba költözhessünk, és gyereket vállalhassunk. Amikor esténként hazaértem, sokszor csak odamorgott egy hellót, és már arra sem vette a fáradtságot, hogy elém jöjjön, kihámozzon a havas dzsekiből és megcsókoljon. Vacsora közben többnyire a rádiót hallgattuk, mert képtelen volt hozzám szólni, és ha kérdezett is valamit, láttam, hogy a válaszom nem jut el a tudatáig. Nagyon bántott a változás, de végig igyekeztem emlékeztetni magam arra, hogy milyen életvidám és érdeklődő volt korábban. Két év elteltével egy közös nyaraláson végül nekiszegeztem a kérdést, hajlandó-e újragondolni az életünket, vagy szakítsunk, mert jóval magányosabbnak érzem magam mellette, mintha egyedül élnék. Ennek kábé hét hónapja – nem mondom, hogy minden az én szám íze szerint történt az utóbbi időben, de ami mélyen elgondolkodtatott, az az, hogy mennyire különböző elvárásaink voltak a szerelmet és a viszonyunkat illetően.”

Az idézett eset tanulsága talán egy “magyar–magyar szótár” létrehozásának fontossága lehetne az elidegenedő vagy civakodó felek között (gondoljunk bele, hogy a párterapeuták is sokszor egyszerűen tolmácsszerepben lépnek fel: megpróbálják az egyik fél szavait “lefordítani” a másiknak, és a kérdéseikkel ellenőrzik, vajon valóban azt értette-e a hallgató, amit a beszélő közölni szándékozott). A legfontosabb, amit a szerelmi viszonyok elakadásakor tisztáznunk kell, az a kapcsolat, sőt, a “jó kapcsolat” jelentése a felek számára. “A férjem voltaképpen azt várta tőlem, hogy hagyjam békén. Eleget piszkálták a főnökei a munkahelyén, a másodállása meg örökös időhiányba kergette – tőlem nem akart mást, csak nyugalmat. Ha nem szóltam hozzá, az azt jelentette, hogy kimondatlanul is tiszteletben tartom a kívánságát, és egyedüli emberként megértem és tolerálom a hajszoltságát. Hogy szeretem. Nekem viszont egészen mást jelentett a szerelem. Egymás kölcsönös megértése, én legalábbis ebben hiszek, nagyrészt kommunikáción, szavakon múlik. Beszélgetéseken, közös élményeken, támogatáson, nem pedig a “nyugalom biztosításán”. Hiszen honnan tudhatnánk akkor,
hogy a nagy hallgatások mikortól jelentenek totális közönyt a másik iránt?” – folytatja a kapcsolati nehézségeiről elmélkedő Luca.

A férfiak és nők közötti kommunikációs zsákutcákat napjainkban főképp az okozza, hogy a nők jóval nyitottabbak a viszonyokról és az érzelmekről folytatott nyílt, explicit beszélgetésekre (ami nem meglepő, hiszen gyerekkoruktól fogva arra szocializálják a lányokat, hogy elemezzék/tárgyalják ki az emberi kapcsolatokat: a “beszélgetés” számukra teljesen normális, sőt, előírt társas tevékenység, míg a kisfiúk és a férfiak inkább “valamit csinálni” szeretnek együtt – focizni, pecázni satöbbi). A pasik számára ellenben az “élhető kapcsolat” olyasmi, ami szabad mozgásteret hagy, amiben önmaguk lehetnek (ennek korai ideáltípusa az anya, aki szinte láthatatlanul törli le a port a monitorról, vagy készíti elő a vasalt zoknikat. Olyasvalaki ő, akit lehet imádni, azonban soha egy kérdést nem szükséges feltenni neki a hogyléte felől). Magyarán, az “ideális kapcsolat” a pasik számára sokszor a “békén hagyást” és privát szférát garantáló együttlét – éppen az, amit a csajok “érdektelenségként” hajlamosak felismerni.

huncutrandi.hu

A nők számára ugyanis – és ebben a “glossy magazinoktól” a kommunikációelméleti szakkönyvekig manapság szinte minden őket erősíti – a párkapcsolati közelség egymás legapróbb rezdüléseinek pontos megfejtésén, állandó interaktivitáson, közös élménygyűjtéseken és csontvelőig hatoló, analitikus díványokat megszégyenítő beszélgetéseken múlik. A viszony a totalitásra törekszik: titkok nélkül, egymás folyamatos figyelemmel kísérésén, érzelmi
monitorozásán keresztül. “Szerencsére beláttam, hogy nekem sincs mindenben igazam – összegez Luca. – A férjem nem lehet a pszichológusom, az anyám és a legjobb barátnőm egyszerre. Klassz, ha sikerül alaposan megtárgyalnunk a problémáinkat, de ha éppen a klaviatúrára csorog a szeme a fáradtságtól, akkor nekem az is rendben van, ha az aktuális munkahelyi őrületemmel a tesómat nyaggathatom telefonon”.

Tévedés ne essék: nem a nyílt kommunikáció ellen érvelek – inkább a kompromisszumkötés fontossága mellett! Ha a társunk igénye időnként az, hogy az egész napos, megfeszített koncentrációt követően a korai ’80-as években készült videoklipeket bámuljon üveges szemekkel a Youtube-on, akkor időnként kihagyhatjuk az idegen nyelvű csacsogóklubba való elráncigálását. A legfontosabb, hogy jól olvassunk a jelekből – a kussolás, mint mondottam volt,
nem feltétlenül nemtörődömséget vagy gyűlöletet jelent –; ugyanakkor ha tartósan nem kapunk meg semmit abból, amit szeretnénk – mert a végeláthatatlan csöndeket sohasem töri meg egy-egy közös séta vagy színházlátogatás –, akkor gondolkozzunk el azon, hogy a közös szótár ránk eső részét vajon mi magunk írjuk-e még. Hogy nem volna-e itt az idő számos meddő próbálkozás után olyasvalakivel továbbállni, akivel tolmács nélkül is gördülékenyek a mindennapok.

huncutrandi.hu

Ha Tetszett a Cikk, nyomj egy lájkot is! Köszönjük!

Hozzászólások