A párom a szövetségesem, és nem az ellenfelem

Posted in Tabutéma

„Sok nő a félreértett emancipáció okán a saját nemére jellemző lényt fojtja meg. Ők udvarolnak, határozzák meg a döntéseket, és ezzel elpusztítják magukban a nőt, és ezáltal tönkreteszik a férfiban a férfit. Rivalizálnak a férfiakkal, a férfiak pedig lágyan körülölelik egymást. Ez a görög-római dekadens kultúrához vezet, akik bele is pusztultak ebbe.” – az IGEN szellemi asztaltársaságának márciusi vendége Dr. Bagdy Emőke, pszichológus.

huncutrandi.hu

Múlt havi interjúalanyunk, Pál Feri atya kérdése, hogy mit üzenne azoknak a jegyespároknak, akikkel ő rendszeresen találkozik?

A házasság alappillére a másik felé áradó legigazibb szeretet, a feltétel nélküli szeretet. Ami nem kapni, hanem adni akar. Ami azt adja, amire a másiknak szüksége van, és ez a szeretet feltétel nélkül tud működni, megbocsátó módon tiszta szívből áradni. Amikor az ember odaadja magát, elengedi magát és teljesen átadja magát. Ugyanakkor mindketten értékeljék nagyra a szeretet különleges kifejezési formáját, a szerelmet. A szerelem, egy különleges ajándék, mely egy vörös izzású különleges csillag az égboltunkon, és ami bizony tudjuk, nem tart örökké. Jörg Willig a zürichi egyetem – egész életen át párkapcsolati kutatásokkal foglalkozó – pszichológia professzora megállapította, és számos kutatás, élettapasztalat igazolja, az a párkapcsolat időt állóbb, amelyben az illetők szerelemből kerültek össze és kötöttek szövetséget. És az is magától értetődő, hogy a párkapcsolatnak szüksége van a szerelemre, szenvedélyre. A szenvedély mellett az összebújás az, ami egy nagyon fontos feltétel. Amivel MI telve vagyunk, és ez a királyi többes már nem azonos az ÉN és a TE összegével. Egy különleges magasabb rendű minőség a gyöngédség, az egymásra figyelés, az érdeklődés, a beszélgetések, a hosszú meghitt órák, a játékosság, a hancúr, a kreativitás és még sok minden van ebben. Nem kizárólag szenvedély, és akkor még mindig kell egy harmadik pillér, mert e nélkül a kapcsolat sok minden más is lehet. Elköteleződéssel kiegészülve az már egy komoly tartópillér. Szép magyar nyelvünkben a kötél szó benne van, oda vagyok kötve hozzád, a sorsom a tiedhez, és te az enyémhez.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ma mennyire félnek a párok egy életre elkötelezni magukat.

Valóban, főleg a férfiak. Ezt egyetlenegy dolog tudja feloldani, az önkéntesség. Hogy én magam adom oda neked, és ez már ismét a szeretet, az odaadás. Gondoljuk csak végig: a szenvedély és az érzékiség tud együtt is létezni, itt még nem kell elköteleződni. Az vágyak és az elköteleződés együtt a barátságokban is nagyon éltető, és jelen van. Ha én jó barátságban vagyok valakivel, akkor nagyon meghitt órákat tudok vele eltölteni, átélni, és valóban nagyon elkötelezett vagyok, mert talán sírig tartó az a barátság, az igazi mindenképpen. Azt mondhatjuk tehát, hogy egyetlen tagot sem hagyhatunk ki, hogy teljes legyen: és a hármas kötél nem hamar szakad el.

huncutrandi.hu

Elképzelem, amint a jegyespár ott ül, és azt kérdezik: De atya mondja meg, konkrétan mondja meg, hogy hogyan?

Erre szerintem ő is ezt válaszolja: beszélgessetek sokat egymással. Ismerjétek meg jól egymást, meséljétek el egymásnak a gyerekkorotokat, milyenek voltak a szüleitek, mit tartasz róluk? Mik azok az érzelmi és döntő tapasztalataid, amit majd máshogy csinálnál? Milyen szokásaitok vannak, mik a családi mítoszok, legendák? Aztán, mit mesélnek rólad, mikor kicsi voltál? Mindenképpen érdemes kérni a párt, hogy avassák be egymást egymás addigi életébe. Nagyon szeretünk arról beszélni, hogy mit mond a család, te kire ütöttél, kitől mit örököltél? Valójában a temperamentumot örököljük, hogy mennyire vagyok tűzről pattant, vagy egy kicsit álmatagabb, ráérősebb. Tehát ezeket az alapvető idegrendszeri vonásokat valóban örököljük. A másik fontos elem a karakter. A karakter bevésődést jelent, otthonról milyen bevésődést kapunk, mit veszünk át, és ez a szocializáció. Tehát vannak gének, meg pszichogének. A pszichogén hatás lelki hatásra beépülő olyan tulajdonságaink, melyek elevenek, állandóan működnek. És annyira beépülnek, imprinting – ez azt jelenti bevésődés – olyan mélyen, eltörölhetetlenül, hogy automatikus. Vagyis anélkül hogy odafigyelnénk rá, vagy szándékosan irányítanánk, úgy viselkedünk.

Tehát fontos, hogy már előre jól megismerjék egymást a párok.

Bizony, és a megismeréssel minél tágasabban belakni azt a területet, ahonnan a párja jön az embernek. Ahogy két csillag az univerzumban, két különböző bolygó, találkozik, mi is olyan különbözőek vagyunk. Sokszor kialakulnak kérdések, problémák, feszültségek az együtt járás időszakában – és ez természetes -, ekkor ütközünk, nem értünk egyet. Ez abból következik, hogy más optikájú a látásmódunk. Ezt érdemes már az elején tudatosítanunk magunkban, a tudatosság nagyon fontos része a párkapcsolatoknak.

Sokan félnek a vitától, gyakran azt tartják, ha nem értünk egyet, az a veszekedés.

Különösen fontos, hogy hogyan beszélnek egymással, és milyen alapvető szabályokat rögzítenek a párok. Óhatatlanul kialakulnak feszült helyzetek, – más a térkép és más a táj – más van az ő fejében, ugyanarról a dologról, mint ami nekem. Ilyenkor el kell kezdeni közelíteni az álláspontokat. De hogyan? Ki kell jelentenünk, hogy mi most nem értünk egyet. Jogod van hozzá. Én máshogy látom, de nem baj, egyeztessük. Még két szem is máshogy látja a világot, hát még ha négy szem látja a világot. Ebben a helyzetben felejtsük el a különbözőséget, és rögtön kezdjük el keresni az azonosságokat, a közös pontokat. Minden vitának ez az első számú tétele. Jó, szögezzük le, nem értünk egyet. De akkor nézzük, miben értünk egyet? És lassacskán meg lehet azt a közös, biztos egyetértési pontot találni. Nem baj, ha nem fogunk teljesen egyetérteni, de nem fogunk ezért egymásnak menni. És az nagyon fontos szabály a kommunikációban. Ne kritizáljuk egymást, ne minősítsük egymást, senkinél nincs a bölcsek köve. Ezért egyrészt tárgyközpontúan vitázzunk, mert mi a vita: érvek egymás mellé helyezése. Ezt hívjuk asszertív kommunikációnak.

Hogyan alakítsuk olyan férfiakkal a beszélgetést, akik nem tudnak, vagy nem szeretnek megnyílni, egy ilyen vitahelyzetből szeretnek kihátrálni?

A férfi lényénél fogva, – a bal agyfélteke dominanciája miatt – nem szereti a sok beszédet, szikár és érzelemszegény inkább. Lényegre törően beszélnek ezért, így és így lesz, gyorsan döntenek, kimondják a szentenciát. Szeretnek dominánsak lenni, a tesztoszteron és a bal agyfélteke együtt okozza ezt. Nem véletlenek a stílusbeli jegyek, szereti elvágólag letenni a saját véleményét. De ha úgy kezdünk neki, hogy: neked igazad van! – ez mindig beválik. De tulajdonképpen kinek van igaza? Az igazság szubjektív dolog. Nézd, a te szemszögedből igazad van. Ebben meg lehet őt erősíteni. A te helyedben én is ezt látnám. De itt van az én szemszögem. Megengednéd, hogy ebből a szemszögből is megnézzük a dolgokat? És megint a lényeg….Szeretet, szeretet, szeretet, gyengédség, nem a női maszkulin hozzáállás, a harc, a kard ki kard. Az okos enged,… és a hallgattassék meg a másik fél is – amik a szóbeszédünkben fontos utalások is erre. Ha pedig közös döntés születik, akkor nagyon odafigyelve- a pszichológia nyelvén – pozitív megerősítéssel jutalmazzuk a másikat. A párom a szövetségesem, és nem az ellenfelem.

huncutrandi.hu

A mai házasságokban milyen szerepeik vannak a nőknek?

Sok nőt ismerek, akiknek nagyon jólesik támaszkodnia a férjére, mert így látta otthon is. Ők a komplementer pár. Sokan ma is úgy mondják: az Uram. De hát az igazi női természet „nyuszis”. Mert a hormonális egyensúlyunk félénkké, aggodalmaskodóvá, óvatoskodóvá teszi a nőket. A gondoskodás, segítés, benne van az ösztöneinkben. És ez a női odaadás, a gondoskodó attitűd, az alárendelődésnek egy extrém formája. De a komplementer kapcsolatokban ez önként történik, mellesleg meggyőződésem, hogy erre a legtöbb férfi alapvetően vágyik. Sajnos sok nő a félreértett emancipáció okán a saját nemére jellemző – hormonálisan, biológiai működésben determinált – lényt fojtja meg, teszi tönkre önmagában. Ők udvarolnak, határozzák meg a döntéseket, és ezzel elpusztítják magukban a nőt, és ezáltal tönkreteszik a férfiban a férfit, vagy őket kényszerítik oly mértékű alárendelődésre, amiben ne gondoljuk, hogy szívesen részt vesz. Sok nő ma már rivalizál a férfiakkal, a férfiak pedig lágyan körülölelik egymást. Ez a görög-római dekadens kultúrához vezet, akik ebbe bele is pusztultak. Ahelyett hogy az okos nő azt mondaná: rendben van, te vagy a király, de én teszem fel a fejedre azt a koronát. Én tudlak királyommá tenni, ha te engem királynővé teszel. Mert a mosogatólány nem párja egy királynak. És máris ott vagyunk, hogy add meg nekem mindazt, ami egy nőnek szükséges, és akkor én is mindent megadok, ami egy férfinak szükséges.

Hol és ki, milyen módon tud bekapcsolódni, és kivezetni minket ebből a válságból?

Amit tönkretettünk, tudatosítsuk, és mindenki kezdje el a maga szintjén újra tanulni. Nevelni kell mindenkit. Nevelni magunkat, a szülőket, a pedagógusokat, a gyerekeket. Ők önismereti, és társas készségekben, és stressz kezelési technikákban is kell gyarapodjanak. Tanuljanak meg relaxációs technikákat, öngondoskodó önkontrollt erősítő gyakorlatokat. Ebben sokat tud segíteni a pszichológia, ami a jövő, a reménység professziója.

forrás: igen.hu

Ha Tetszett a Cikk, nyomj egy lájkot is! Köszönjük!

Hozzászólások