A szép, szomorú nők mind újra királynők lehetnének

Posted in Tabutéma

A szép, szomorú nők mind újra királynők lehetnének. Magukat már eleget sajnálták, ezért jobb híján, egymás sorsán sajnálkoznak, felhördülnek, visszahőkölnek, hitetlenkednek és megrökönyödnek. Jobb így, jobban telik az idő, nem jut idő saját sorselemzésre, aminek a végén úgyis fekete macska, villámok, borús égbolt, és összetört tükör az eredmény.

huncutrandi.hu

Ilyen egyszerű lenne az élet képlete? A szép, szomorú nők most biztonságot adnak és kapnak, a zárt csoport védőszárnyai alól már nem is kell kitekintgetni, régóta nem emeli fel a védőburok ponyváját senki, pedig lehet, hogy mögötte azúrkék ég várna, és háborítatlanul úszó bárányfelhők.

A szép, szomorú nők inkább az elvesztegetett időt siratják. Körbeállják a letűnt éveket, elmondják a saját magán gyászbeszédüket, amivel eltemetik egykori izgalmas, szeretnivaló énjüket. Pedig nem kellett nekik semmilyen álomnő tanfolyam, valaha ösztönösen tudták, hogyan legyenek azok. Soha senki lábtörlői nem akartak lenni, ezért soha nem voltak szeretők, mert hamar megértették, szeretőnek lenni csupán egyoldalú karitatív tevékenység, amely során elszürkült, befásult férfiak házaséletét színezik újra. Közben fokozatosan szürkítik, és halványítják a sajátjukat, és a folyamat végén hiába keresik igazi arcuk különös ismertetőjegyeit a tükörben. A szeretőség egy magukfajta érzékeny, lélek-intelligens nőnek nem való, nem való a képzelt szerelemketrecben való ücsörgés, ahol egyre csak várnak, és szájukat folyamatosan etetésre tartják. Ám sosem kapnak eleget, akkor sem, ha a test jóllakott, a lélek sajnos halálra éhezik. A szeretőség ridegtartásos ketrecéből azt hinnénk, nehéz szabadulni, pedig csak átütő erejű szavak kellenek, az önálló döntésre való képesség, az akarat védőburka, és lásd, szabad az út.

huncutrandi.hu

A szép, szomorú nők a tükörbe nézve már nem látják egykori szépségüket. Nem tudják, hogy fantáziával és idővel újrarajzolhatnák magukat, újra régi lehetne a sziluett és újra viselhetnék azt a színes ruhát. De így? A szürke lepleikben a környezetükbe olvadnak, így észrevétlenül, csöndben élhetnek védőöltözeteikben, senki nem emeli rájuk a tekintetét, leginkább férfiak nem. Vagy éppen ellenkezőleg, színes, egyéniségükhöz nem illő tollakkal aggatják tele magukat, így próbálják működtetni hatékonyan lelkük védelmi rendszerét, de a színes tollak takarása alatt ott a bizonytalan, rémült, önbecsülését és valódi színeit vesztett, szív-hajótörött nő.

A szép, szomorú nők jelképes, vagy valós önsegítő csoportja egy ideiglenes pihenőhely, ahol nem jutsz előre. Megpihenhetsz közöttük néhány éjszakára, lemoshatják a sebeidet, letörlik a könnyeidet, meghallgatják a szívfájdalmadat. Jót tesz a megértő hallgatóság empátiája, de ha túl sokáig maradsz, talán soha nem menekülsz onnan. Amiről azt gondolod, segít és gyógyító erejű, néha pontosan az vet vissza a fejlődésedben, mert gyűrűként szorít körbe, nem engedi megtenni az első mély, felszabadító lélegzetvételedet, és az első önálló lépteidet. Fel kell hajtanod azt a ponyvát és ki kell tekintened a kék égboltra, meg fogsz lepődni, milyen messzire látsz.

A szép, szomorú nők mind újra királynők lehetnének, ha végre felhagynának a rég fölöslegessé vált, terápiás önsajnálattal, lenne bátorságuk istenhozzádot mondani a múltnak és elindulni a járatlan úton. Mégis a startpisztoly dörrenésére várnak félénken, bátortalanul, mert hiába edződtek a lélek tüzének gyehennájában, most mégis egyszerű, motiváló mondatokra éheznek, elvinnék azokat útravalóul. Melyekkel végre önmagukat köszönthetik új életük első napján.

huncutrandi.hu

forrás: stylemagazin.hu

Ha Tetszett a Cikk, nyomj egy lájkot is! Köszönjük!

Hozzászólások