Hogyan fogjunk magunknak gazdag pasit?

Posted in Tabutéma

Egyre többen osztják azt a nézetet, hogy az igazi profi prstitúció nem is a szemétégetőnél, a 10-es úton, a lányosházakban vagy akár Dubajon zajlik – hanem civilizált, társadalmilag is támadhatatlan mintacsaládokban: legyen az lakótelepen, polgári lakásban vagy villában.

huncutrandi.hu

Mert ugye lehet pénzért kisebb-nagyobb szolgáltatásokat alkalmi jelleggel vagy rendszeresen nyújtani egyfajta üzleti tranzakció keretében ott, ahol a kínálat és a kereslet találkozik – de mi van akkor, ha valaki az egész életét köti össze a másikkal elsősorban anyagi megfontolásból, a másikkal közös jövőt, gyerekeket, családokat vállalva? Ez az életvitelszerű krválkodás (szándékosan kerülöm az angolból feleslegesen átvett aranyásás szót): itt nincs munkaidő vagy szabadnap, itt folyamatos gazdasági érdekkapcsolatban (ld. Csernus) élnek a felek.

Természetesen nem hibáztathatunk ezért senkit: a nőknél ez (állítólag) ugyanúgy genetikailag kódolt, ahogy a férfiaknál a vadászösztön: az anya életét és a gyermekei jövőjét biztonságban szeretné tudni, erre törekszik a párválasztás során tudat alatt is – majd ebben a megközelítésben idővel akár egyfajta érzelmi kötődés, szerelem is kialakulhat. Talán nem is veszi észre évekig saját számítóságát, aztán mire tudatosulna benne, addigra már késő. Vagy mégsem. Ja és igen, a férfiak között is van ilyen.

 

A falusi kislány

Gazdagon menni férjhez (micsoda modoros kifejezés már) – bár inkább gazdaghoz menni férjhez. Persze sokaknál ez nagyon is tudatos terv a kezdetektől fogva, amit társadalmi helyzettől és szerencsétől függően akár egy ugrásban – de azért a többségnél apránként haladva – hajtanak végre. Nem kell azonnal milliárdos vagy miniszter, kezdésnek nagyon jó lesz egy városi balek – de még oda is hosszú út vezet. Nem hiszünk a Hamupipőke-sztorikban, ugye.

A vidéki kislány nem hülye, és miután túllépett azon, hogy a község fiatalságának fókuszpontjainál (pizzéria vagy videotéka) motorral, később autókkal összeverődő, jasszozó gyerekek közül húzzon magára valakit, rájön, hogy ebben azért nincs akkora perspektíva. Lehet itt is valami viszonylag jól kereső, dolgos férfit találni, aki élete végéig eltartja őt, anyját meg a gyerekeket – de azért faluhelyen problémásabb dolog lelépni az embertől, ha valami közbejönne. Megszólják, kinézik. Mennyivel kézenfekvőbb megoldás inkább a városba, vagy inkább A Városba (Budapestre) menni dolgozni vagy tanulni!

Kollégium, társbérlet? Egyik se nagyon tetszik neki: sok mocskos nő (mindegyik olyan gusztustalan dolgokat művel a fürdőben meg amúgy is, csak ő nem), így saját albérlet kell neki. Lehetőleg jó helyen, jó állapotú és olcsón. Ez egyféleképpen fog csak menni (a pénzt azért sajnálja): be kell költözni valami lakásos faszingerhez.

Itt a nagyvárosban már könnyen megy minden: féléves-éves ritmusban lehet teljesíteni az üzleti tervet, még akár kis élvezet is lehet a dologban eközben. Főiskolán szintén vidéki srác, utána pesti srác, tanársegéd, majd szórakozóhelyen pesti vállalkozó, középvezető. Munkahelyen munkatárs, szenior munkatárs, felettes, felettes felettese. Véletlenül terhesek maradunk (Isten és a fogamzásgátló eszközök útjai kifürkészhetetlenek) Most már akár házasodni is lehet. Vigyáztam Drágám, de hát ha egyszer ilyen jó anyagod van..! Okos, mert tudja, hogy lehet hatékonyan élősködni másokon, de annyira azért nem, hogy saját magának egzisztenciát tudjon teremteni. Rafinált és érdekes módon sokkal inkább talpraesettebb, mint a nagyobb arányban a szépségiparban kikötő lakótelepi sorstársnők.

Visszatérve: nem kell rögtön felettes felettese, elsőnek nagyon jól megteszi a szorgalmas, ambiciózus balek. Neki legalább lehet akár élete végéig is mondogatni, hogy hát Drágám, látod, hozzád nem a pénzedért mentem, pedig olyan kérőim voltak… Aztán hátha mégis pénzes lesz közben, ráérünk utána dobbantani. Szóval kell egy szerencsétlen fasz(nak tűnő) szolgalelkű arc, aki elvállalja az esti-éjszakai műszakokat, a túlórát, a másodállást, csak hogy a kurvácskának meg minden zsarolás fő tárgyának és ütőkártyájának: a Gyereknek meglegyen a napi betevője. Az Okos Nő, mire oviba adja a második manócskát huszonsok évesen, már majdnem rendelkezik egy év munkaviszonnyal – ezzel aztán még több munkára késztetve urát, hogy ő vagy HTB-ként maradjon otthon, vagy végül kiegyezzen valami négyórás állásban. Bezzeg a Gyöngyiék most költöztek fel a hegyre, olyan szép lakásuk van – hát igen, a Peti IT-menedzser…

Pár év után aztán ha nagyon elidegenednek egymástól, kialszik a régi tűz, ráadásul a férje is iszik, veri meg félrelép (mindez bármilyen előzmény és ok nélkül történik, a Magyar Férfi genetikailag ilyen), akkor jöhet a válóper, a közösen szerzett tulajdon, a javak és persze a Gyerek igazságos felosztása. Kis szomorkodás, közösségi oldalakon magunkról kicsattanó boldogságról és felszabadultságról árulkodó barátnős-bulizós fotók, aztán jöhet a következő szerencsétlen. Egyedül mégse szép az élet.

huncutrandi.hu

Az au-pair

Azért lássuk be: aki egyszer járt már külföldön, az mind tudja, hogy a magyar pasiknál sokkal jobbakat találni kint – ráadásul még biztonságosabb, kiszámíthatóbb életet tudnak nyújtani porontyainknak és nem utolsósorban nekünk.

Amelyik kishölgy elegendően korán került ki a mesés Európába, abban ez kellően fiatalon tudatosodott – ő ennek szellemében is fog majd továbbtanulni, pályát választani. “Nekem amerikai/angol/holland/német/osztrák/olasz/spanyol/francia” férjem lesz.” Vannak persze javíthatatlan romantikus alkatok, akik mondjuk szlávokra vagy türkökre vágynak, de ők nem számítók – csak valami álomvilágban élő kis szerencsétlenek. Magyarnak exit only, választott népnek open 0-24. Szóval megtervezik a leendő férj nemzetiségét, és tényleg meg is csinálják. Durva. Ott van a Jean-Philippe, a Ciarán, a Lorenzo – és már itt is jön a gyerek. Persze, ha megszületik, két nyelven fogjuk megtanítani, és még angolul is!

A végeredmény az lesz, hogy a büszke anyuka tört idegen nyelven beszél majd a kis Angelóval (hadd szokja az akcentust), Nagyiékkal meg majd nyolcéves korában évente egyszer mutogatva kommunikálhat otthon – ha kimondja két hét után, hogy “köszönöm”, akkor tapsot kap. Ahogy minden külföldi Magyarországon. Ja, és az au-pair még hajlamos az évek során kioktatni a magyar szülőket, hogy ideje lenne most már tényleg megtanulni valami idegen nyelvet, hogy Pablitóval, családjával meg a gyerekekkel valahogy szót tudjatok érteni..! 10 évetek volt rá…

Áthidalhatatlan kulturális különbségek, felesleges stressz és ingázás, kiszolgáltatottság, anyjuk akcentusát szégyellő gyerekek, összeveszés az otthoniakkal – de legalább a jövőm és a jólétem biztosított. Ja, meg a gyerekeké, persze az övék főleg. Ők már egy boldogabb, szebb világban fognak felnőni, hacsak nem dől össze az egész pénzügyi rendszer.

huncutrandi.hu

A klasszikus gazdag

Gábor Zsazsa meg a többiek: na itt már azért nem árt egy biztos alap és háttér. Legalább származás, nemesi cím – de nem árt, ha egy kis tőkével (amit esetleg az előző férjtől sikerült örökölni-kizsarolni) is rendelkezünk. Itt is biztos szükség lehet törtetésre, de anyagilag túl rosszul járni nem: itt csak jól vagy jobban lehet járni. Bekerülni a születésen túl csak elképesztő politikai-, sportkarrierrel vagy csodaszámba menő művészsikerekkel lehet. Aki itt akar a semmiből hosszú távon kitartottá válni, annak valami nagyon különlegeset kell alkotnia.

E sorok írója nem is kíván ezzel a réteggel mélyrehatóbban foglalkozni: a realista hölgy inkább a fenti két életpálya egyikét válassza követendő modellként!

Sok sikert kívánunk!

Ha Tetszett a Cikk, nyomj egy lájkot is! Köszönjük!