Mit jelent a hűség a nőnek, és mit a férfinak?

Posted in Tabutéma

Lerágott csont, hogy a férfi számára mást jelent a hűség, mint egy nőnek. Mint sok minden másban, ebben is nagyban különbözik férfi és nő, magyarázatok sokaságának egyikét szolgáltatva arra nézve, miért nem érthetik meg egymást maradéktalanul a két nem képviselői soha.

huncutrandi.hu

A férfi a hűséget szellemileg méri, míg a nők számára a fizikai kontaktus a mérvadó. Vagyis a férfiak lazábban kezelik a nők félrelépéseit, mint a nők, akiknél a partner fizikai hűtlensége sokkal nagyobb bűn, mintha fejben randevúztak volna valaki mással. Ugyanakkor a férfi ebben a helyzetben is önmagából indul ki, és gyakran képes a hűtlenséget megbocsátható kisiklásként kezelni, míg a harmadik iránt táplált gyengéd érzelmek gyakran szolgálnak szakító- vagy válóokként.

“Nem történt más, csak hancúr” – takaróznak ezzel a mondattal gyakorta a hűtlen férfiak, mi nők pedig elképedve próbáljuk megérteni, hogy mi az, hogy „csak hancúr”. A csúcs az, hogy a férfi az esetek többségében valóban így gondolja. A genetika és az evolúció hosszú évezredeinek vívmánya, hogy a férfi vérvonalának továbbvitelét a minél nagyobb számú utód megfoganása szolgálja (mert majd a nő úgyis felneveli őket). A nők ugyanakkor úgy biztosíthatják gyermekeik túlélését, vagyis saját vérvonaluk továbbvitelét, ha világra hozott csemetéjüket féltő gonddal óvják és nevelgetik. Az emberi társadalmakban ehhez férfi szükséges mind a gyermek ép pszichés fejlődése, mind az anyagi megfontolások szemszögéből.

És ez a kulcsmondat. A mai életfelfogás és érvényesülés középpontjában az oly sokszor kárhoztatott, mégis a modern viszonyok közepette esszenciális szükségletként szereplő pénz áll. Érdemes tudni, hogy a család amellett, hogy alapvető szociális közösség, nem mentes az anyagi érdekek köré szerveződött kérdéskörtől, és akár tetszik akár nem, gazdasági közösséget is jelent. Különösen igaz ez a mai világban, ahol egy felnőtt férfi keresete nem elég ahhoz, hogy egy egész családot eltartson.

huncutrandi.hu

Ugyanakkor épp itt jön a régi korok szerepleosztásának disszonanciája: míg hajdanán a férfi dolgozott, a nő őrizte a családi tűzhely melegét, addig ma mindkét fél dolgozik. Ez részben a pénzügyi ráutaltság, részben az emancipáció és a nők munkához való jogának szentesítése miatt alakult ekképpen. A sok-sok feladat és temérdek csábító hatás közepette a hűség valódi erénnyé nőtte ki magát, holott annak kellene lennie a mindenkor egyetemes emberi normának.

Mi sem bizonyítja jobban a hűség gyakorlatának csökkenését, mint a válások egyre magasabb száma. A tendencia sajnos Magyarországon is nyilvánvaló. Míg a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a válások éves száma általában nem érte el az ötezret az 1930-as években, addig napjainkban megközelíti a 25 ezret. Ez a szám pedig természetesen nem azért nőtt meg ennyire, mert a házasságkötések száma is megötszöröződött. A mai állapotok szerint a válást leginkább a nők kezdeményezik, általában pár évvel a házasságkötés után.

El kellene gondolkodni azon, hogy mit is értünk hűség alatt. Hűek lehetünk egy eskühöz, egy partnerhez, egy eszméhez, bármihez, amelyet ilyen vagy olyan módon nem tagaduk meg. A házastársi hűség fogalma sem korlátozódik a testiségre. Mikor házasságot kötünk, megfogadjuk, hogy hűek leszünk, a másikkal megelégszünk, és nem hagyjuk el sem jóban, sem rosszban, vele pedig megelégszünk. Mikor tehát hűséget fogadunk, kimondjuk, hogy ezután sorstársakká válunk, egészen a sírig. Vagy modernizált változatban egészen a válásig.

Senki nem úgy köt házasságot, hogy a válás lebeg a szeme előtt. Ugyanakkor talán nagyobb erőfeszítéseket kellene tenni annak érdekében, hogy a válások számát csökkentsük. Valóban nem menthető meg a kapcsolat? A válások döntő többsége közös megegyezéssel születik, de esetleg állami szinten is lehetne valamit tenni. Nagyon jó megoldás lehetne a válni szándékozók pszichológiai vezetése. Ne lehessen válni anélkül, hogy pszichológussal találkozna a házasság szentségét feltörni kívánó pár. Gyakran a megoldáskeresés rögösebb útjának bejárására nincs elegendő energiája a partnereknek. De egy őszinte, szakember által vezetett beszélgetés során a sérelmek feldolgozásához nyújtott segítség mellett felszínre kerülhetnek olyan rég elfeledett értékek és közös élmények, kötődésforrást jelentő történések is, amelyek konkrét azonosítása után a pár esetleg azt mondja, hogy adnak még egy esélyt a házasságuknak.

Természetesen erre a kormányoknak nincs megfelelő és elegendő számú szakembergárdája, ráadásul pénz sincs annak esetleges fenntartására. De nem kifizetődőbb-e ezen apparátus létrehozása és működtetése, és nem térül-e meg hosszú távon jobban, mint ezeket a szociális és anyagi közösségként funkcionáló családokat darabokra törni?

huncutrandi.hu

És ugyanígy gondolhatunk a házasságkötéskor történő pszichés vezetésre is. A házasulandókban tudatosítani kellene, hogy rövid illetve hosszú távon mit várnak egymástól, hogy ezek az elvárások mennyire konvergálnak, illetve reálisak-e a mindennapok gyakorlatát figyelembe véve. Hamis a remény, mely szerint egy rosszul működő kapcsolatot majd a házasság kimondása tesz harmonikussá. A partner a házasságkötés után is ugyanolyan csalfa marad, mint azelőtt volt. Ugyanúgy fog horkolni, mint azelőtt. Nem fog jobban főzni, és magasabb beosztásba sem jut kizárólag a házasságkötésből kifolyólag.

Tehát maga a papír nem változtat semmin. De ha képesek vagyunk a másikat úgy elfogadni, amilyennek az „igen” kimondásának pillanatában ismerjük, akkor nyugodtan fogadhatunk hűséget, hiszen tudjuk, hogy mi (ki) mellett kötelezzük el magunkat és később sem lesznek irreális elvárásaink.

forrás: fokuszbanano.hu

Ha Tetszett a Cikk, nyomj egy lájkot is! Köszönjük!

Hozzászólások